Visszajelzesek

Koszonom a visszajelzeseket, meg az udvozleteket, erdekes volt olvasni, hogy mennyire kulonbozo dolgok jutottak az eszetekbe.
Halu abban remenyledett, hogy takaritottam mar WC-t, illetve ovott a szokektol, Olah Kriszti azirant erdeklodott, hogy tervezek-e valogatas CD-t kiadni az emlegetett a dalocskakkal (hm nem rossz otlet, bar az se lenne rossz ha welcome ajandekkent ezzel fogadnatok:). Detti mar-mar Adrian Plass-i magassagokba emelt.
A dijnyertes visszajelzes dijat azonban Zita baratom kapja:

"Nagyon különös, amit a felkelo napról írsz.....képzeld, tegnap voltam
egy intézményben látogatni, bajor vendégekkel. Az egyik idosotthonba
este 7 körül értünk, már nagyjából fellotték a hálósipkákat, de egy
"néni" kint volt a folyosón. Egészen pontosan a folyosó egy bizonyos
pontján állt a botjára támaszkodva, és erosen nézett felfelé, és én
úgy láttam a falra. De kiderült, hogy nem a falat nézi, hanem van ott
egy kisebb ablak, ami csak a folyosó lépcsojének arról a pontjáról
látható, ahol a nénink állt! Az otthonvezeto lelkész elmondta, hogy
minden este odaáll a néni, amikor a nap megy le, és ott imádkozik,
mert azt mondja, azt tanulta az édesapjától, hogy ilyenkor az Istenhez
jobban eljut az imádsága. Annyira különös élmény volt! Megnéztem én
is, és tényleg csodálatos volt a naplemente abból a nézopontból. És Te
pedig, 50 évvel fiatalabban arról írsz nekünk, hogy a felkelo nap
milyen szép, és közelebb visz Istenhez. Hát nem csodálatos párhuzam
ez? :-))"